1985. augusztus 2-án a „Die Zeit” német hetilapban három újságíró közölt közös cikket „Savanyú szőlő, édes bűnök” címmel. Ezzel kezdődött: „A cukrozás és pancsolás olyan régi, mint a bor. Amit azonban a burgenlandiak kitalálták, az különösen gátlástalan: Bor – mérgező fagyállóval finomítva.”

A hír bombaként érte Ausztriát. Még a New York Times-nál is címlap – sztori volt.

 Az ügy az osztrák boripar legnagyobb válságához – és végül az osztrák bor későbbi globális sikeréhez vezetett.

Ültetvény manapság Seewinkel-ben

A háború befejezése után Ausztriában meredeken ível felfelé a szőlőtermesztés. 1954-ben a szüreti mennyiség 1,6 millió hektoliter volt, kétszerese az előző évinek. 1970-ben már hárommilliót hektolitert értek el – harmadával többet, mint a tényleges fogyasztás.

A véletlenek összejátszása egy érdekes dolgot generált: 1963 őszén g ( Fertő – tó környéke ) szőlőültetvényeit botrytis támadta meg. Ekkor senki sem beszélt nemes penészedésről, sokkal inkább biztosra vették a teljes termés elvesztését. Ennek ellenére néhány héttel később a pincék jól meg voltak töltve édes  „Spätlese” ( késői szüretelés ) borokkal. Akkor készültek az első „Trockenbeerenauslese” ( kb. aszúszem válogatás ) borok, melyeket ezek a borászatok valaha is termeltek.

Botrytis

Az édes borok piaca Ausztriában gyakorlatilag nulla volt. Viszont a „szakértő” német szomszédokat gyorsan megnyerték az alacsony árak. A burgenlandiak újdonsült üzlete, az édes bor, jövedelmező exportvállalkozássá vált, amikor 1967 és 1973 között kétévente nagy mennyiségű édes bortermést állíthattak elő. Ebben az időszakban az anyatermészet együttműködő volt. Ezeknek a boroknak a nagy részét nem is palackozták, hanem folyóborként szállították Németországba.

A felelős hatóságok már régóta tisztában voltak a borhamisítás veszélyével. 1978-ban a borászoknak először ellenőriztetni kellett szőlőjük minőségét a központi gyűjtőhelyeken. Ezekkel az ellenőrzésekkel kapcsolatban elég mérsékelten lelkesedett még a Mezőgazdasági Minisztérium néhány vezető tisztviselője is. Sokan felesleges zaklatásról beszéltek.

A növekvő német export az árak csökkenéséhez vezetett. Ez alapvető fontosságú volt a német importőrök számára. Ezt a kívánalmat viszont már természetes körülmények között lehetetlen volt elérni. A borkereskedelem a „szemesnek áll a világ” szlogen szerint járt el. Borhamisítási recepteket köröztettek titokban. A leírt módszerekkel növelni lehetett a cukortartalmat és magasabb extrakt – értékeket lehetett elérni annak érdekében, hogy adott esetben érzékszervi teszt során megtévesszék az ellenőrző szerveket.

Aztán bekövetkezett, ami borítékolható volt: 1984. december 21-én egy idegen egy fiolát hozott a bécsi Mezőgazdasági Szövetségi Intézet kutatólaboratóriumába. Az akkori vezetőt, Franz Bandion -t tájékoztatták, hogy olyan anyagot tartalmaz, melyet borhamisítás során használnak és nagyon népszerű. Gázkromatográfiával és tömeg – spektrometriával kimutatták, hogy az ominózus fiolában lévő oldat 22 százaléka dietilén – glikol (DEG). Ez a vegyület legszélesebb körben a téli autó ablakmosó folyadék fagyálló komponenseként használt.

A hatóságok döntöttek, hogy ezt a felfedezést a titokban tartják, hogy további kutatásokat végezhessenek anélkül, hogy a hamisítók tudnának róla. Mindenekelőtt igazolni kellett, hogy az anyagot Ausztriában a borokban ténylegesen hozzáadott anyagként használták. A gyanú nagyon gyorsan igazolódott. Ebben az időpontban azonban még senkinek nem volt elképzelése a hamisítások mértékéről.

Gols

1985. április elején megkezdődtek a célzott ellenőrzések, majd a Földművelésügyi Minisztérium 1985. április 24-én nyilvánosságra hozta a panaszok okát, és megnevezte az érintett termelőket is. A média azonnal ráugrott a robbanásveszélyes témára. Cikkek jelentek meg a fagyálló a borban / méreg a borban tárgykörben.

Ebben az időpontban a DEG kimutathatósági határa literenként 200 milligramm volt, így még mindig elég sok bor átcsúszott a rostán.

A „ravasz” borászok erre az értékre koncentráltak és tételeiket elkezdték úgy keverni a DEG-vel, hogy ezen határ alá essenek. A szennyezett borok összmennyisége hatalmas mértékben megnőtt.

1985 júliusára a vegyészek már kidolgoztak egy olyan vizsgálati módszert, amely megbízhatóan képesek lettek kimutatni kimutatni akár 5 milligramm mennyiséget is. Ezzel vége lett a dalnak.

Vihar tört ki Németországban, mely lesöpörte az osztrák bort a polcokról.

1985 július 26-án az újságokban hivatalos listákat közöltek a káros borok termelőinek és forgalmazóinak nevével. Jelentős számú érintettet letartoztattak.

Csak 1985 áprilisa és 1986 júliusa között mintegy 35 ’ 000 panaszt nyújtottak be. A hamisítókat akár nyolc év börtönre is elítélték. De a válság kezelése a legjobb esetben is csak rendkívül esetlennek volt nevezhető.

A világ legszigorúbb bortörvénye

Kormányzati / politikai szinten a kölcsönös hibáztatás és a lemondásra való felszólítás nem javított a helyzeten. Világos volt, hogy új játékszabályokat kell kialakítani. A fogyasztók védelmét is biztosítani kellett. Alig néhány héten belül beterjesztették egy új bortörvényt, mely iránt borászok óriási ellenállást tanúsítottak. Augusztus 27-én több mint négyezer borász demonstrált Bécsben a Ballhausplatz – on.

1985. augusztus 29-én a kormánykoalíció elfogadta a jogszabályt, de előtte 41 módosítást építettek bele. A világ legszigorúbb bortörvényét úgy alkották meg, hogy a módosítások időben észszerűen megvalósíthatóak legyenek.

1986-ban megalapították az „Osztrák Bormarketing Szolgáltató Vállalatot” az osztrák bor imázsának és értékesítésének elősegítése érdekében. A nagyon szigorú ellenőrzéseknek és a következetes profi nemzetközi bormarketingnek köszönhetően az új évezred elejére az osztrák bor nem csupán visszanyerte eredeti pozícióját, de jelentősen előre is lépett a nemzetközi piacokon.

Legfőbb tanulság: bár nagyon fontos az, hogy a hatóságok megfelelő módon írják elő és ellenőrizzék a bortermelést, de a fogyasztók józan eszére is szükség van. Ki hiszi el, hogy lehet olcsón nagy mennyiségben kitűnő terméket lehet előállítani? Mindennek van fizikai és gazdasági határa, még ha nem is gondolunk rá szívesen. Két nyugatnémet márkáért fagyállós édes bort lehetett kapni, nem eredetvédett aszút. Mindenért meg kell fizetni a megfelelő árat, így nem kényszerülnek a termelők trükközésre. Akik viszont megfelelő profit mellett is csalnak, azokat konzekvensen, pártatlanul keményen felelősségre kell vonni. Pont.

***

 

Címkék:

business Dr._Szűcs_Róbert borok borszakértő borblog borsuli borszakértők bor_webshop boros_kérdés borokkal villány_pincészet bor_bolt_vásárlás borkérdés boriskola borcsomag businessandwine bort_kóstolni borminta boros_palack borbolt bor villányi_bor jammertal villány prémium_bor borászat luxus_bor villányi_borászok jammertal_borbirtok bor_bolt villány_borászat villányi_pincészetek villányi_borok bor_online_vásárlás bor_online bor_webshopok