Nagy Zsolt kulcsfontosságú szerepet tölt be a Jammertal Borbirtok életében.
A villányi terroirt úgy ismeri, mint a tenyerét. Több évtizedes tapasztalata és a szőlő szeretete teszi őt azzá a szakemberré, aki az oltványok telepítésétől kezdve egészen Nagyborrá formálódásukig végigkíséri a folyamatokat. De hogyan válik valaki a szőlészeti munkák nélkülözhetetlen koordinátorává? Milyen egy harmonikus és előremutató csapatmunka?
Egyáltalán: létezik-e az a pillanat, amikor felismerhetővé válik, hogy újabb Nagybor születésére van esély? Nagy Zsoltot, a szőlészeti munkálatok vezetőjét Jammertal Borbirtok együttműködő partnere, a Laboratory Ideas.

 

Amikor egy nemzetközileg is elismert borászatról beszélünk, óhatatlanul is szeretnénk a kulisszák mögé látni: mesélj kérlek, hogy hogyan vált a szőlő szeretete az életed részévé?

– Már gyerekként szinte természetes volt, hogy Pécsett, a nagyszüleim földjén szaladgálok a tőkék között, és habár a saját örömükre művelték a földet, nagyon jó minőségű boraik voltak. Nagyapámnak elég kiterjedt társasága volt, így gyakran jöttek hozzánk vendégségbe, aminek természetes része volt a borok kóstolása. Természetesen ekkor én csak még az unoka voltam, akivel a nagyapám szeretett villogni, hogy milyen jól számol, és ezzel szórakoztatta a vendégeket (neveti el magát Zsolt).
Ahogy cseperedtem, egyre többször vettem ki a részemet a munkálatokból, és egyre inkább egy igazán makacs, a céljai elérése iránt elkötelezett ember lettem. A mai napig emlegetjük a szüleimmel, hogy már 10 évesen próbálgattam a határaimat. Jött a szőlődarálás, én pedig a fejembe vettem, hogy márpedig ez az én terepem, és egyedül akarom csinálni, úgyhogy elküldtem magam körül mindenkit, és a darálóba kapaszkodva dolgoztam fel a teljes szőlőterületnek a szüretét. Fárasztó volt, de nagyon szerettem!

Ha jól tudom, viszonylag változatos módon alakult a pályád, de sosem szakadtál el a földtől.

– A középiskolában földmérőnek tanultam, ami persze, föld, de mégis inkább mérnöki tevékenység. Ez az az időszak, amikor a napi munkáktól eltávolodtam egy kicsit, bár közben vettünk egy szőlőterületet Kővágószőlősön, Pécs mellett. Emiatt azért – ugyan “nagyvonalúan” -, de újra beleszagoltam a dolgokba. Később földmérő mérnökként végeztem, hirtelen ötlettől vezérelve még egy marketinges képzést is elvégeztem, ám a rendszerváltás környékén, friss diplomával a zsebemben munkanélküliként kezdtem.  Elindultak azonban a kárpótlások, így földmérőként én csináltam például az ország első árverésén a méréseket. Ezután pedig nem volt megállás: gyakorlatilag az elsők között voltam, akik a csapattal járták a megyéket, felmérték a területeket, intézték az árveréseket. Ez határozta meg azt, hogy amikor felálltam ettől az asztaltól, tudtam, hogy mit szeretnék újra: kizárólag a földdel foglalkozni. Alapítottam egy földek forgalmazásával foglalkozó céget, közben pedig magam is vásároltam Palkonyán pár szőlőkaszternek megfelelő területet. Véletlenül megismerkedtem egy Kanadából hazatérő üzletemberrel, aki borászatot szeretett volna csinálni. Annyira jóban lettünk, hogy elhatároztuk: együtt vágunk bele a dologba. És így elkezdtük az általunk legalkalmasabbnak tartott szőlőfajták betelepítését – a nulláról. Habár őstermelőként is volt rálátásom a folyamatokra, ez volt az első alkalom, hogy ilyen nagy méretekben kellett csinálnom ezt a fajta munkát. 

Ebben az időszakban ismerted meg Robiékat is (dr. Szűcs Róbert, a Jammertal Borbirtok alapítója, társtulajdonosa), ugye?

– Igen, Robi és Sarolta már akkor nagyban gondolkodtak, az élet pedig úgy hozta, az akkori cégtársamat a magánélet újra Kanadába szólította. Robiék megvették a területünk nagy részét, ahol a mostani Jammertal Látogatóközpont is található. Szinte magától értetődő volt, hogy én is velük tartok, csak más szerepkörben. Közben elvégeztem egy egyéves francia sommelier képzést. Így a feladataim rendhagyó módon, ám egymásra épülve alakultak, hiszen Robinak határozott terve volt, hogy nemzetközileg is elismert, csúcsminőségű vörösborokat készítsünk. Megbízott azzal, hogy a céljainkhoz alkalmas szőlőfajtákat, ültetvényszerkezeteket kutassam fel, így nagyon nagy tempóban kezdtünk dolgozni. Viccesen úgy is szoktam mesélni, hogy az volt a biztos, amikor elindultam otthonról, de sosem lehetett tudni, hogy mikor érek haza.
Nagyjából két “munkaruhám” volt: a szőlőbejáró, és a fellépő ruhám, amikor sommelierként számítottak rám a látogató központban.
Nekem akkor még megvolt a saját területem, a saját szőlőmmel, Robi pedig egy nap leült velem és elmondta, hogy látja, hogy milyen minőségben termelek, és a saját ültetvényeiket is rám bízná.
Ez óriási elismerés és megtiszteltetés volt számomra.
Innentől datálódik az, hogy habár imádtam a vendéglátást, hiszen szívből csináltam, fokozatosan kizárólag a “terepen” végzett munkákra tértem át. Egy izgalmasabb időszak vette kezdetét: megteremteni és fenntartani azt a szőlő-állományt, amivel az élre törhetünk. Azaz innentől kizárólag a szőlőben végzett munkálatokra koncentráltam.

Kevés az olyan ember, aki ennyire motiváltan, ilyen erőbedobással és felelősségérzettel koncentrál arra, amit a fejébe vesz. Ha a 10 éves korodból hozott “szőlődarálós” példára gondolunk, vagy arra, hogy milyen sikerrátával dolgozol, adja magát a kérdés: ha valaki sikerorientált, kinek szeretne bizonyítani? Szeretne-e egyáltalán valakinek?

– Na látod, ebbe a párhuzamba bele sem gondoltam eddig. De valóban jellemző az életemben az a mentalitás, hogy amit elvállalok, azt tűzön-vízen keresztül végig viszem. Ezt úgy is értem, hogy ilyenkor az utolsó utáni jelentést vagy táblázatot is én csinálom. Ahogy a darálós példát is említed: ez az én feladatom, ezt én akarom csinálni. Hogy kinek szeretnék bizonyítani? Magamnak. Hogy meg tudom csinálni. És rendkívül hálás vagyok, hogy mindezt olyan környezetben végezhetem, amit szeretek, ami az otthonom.
A szabadság, ami a munkám által az életem része, és ami a Robiékkal való kölcsönös bizalmon alapul, az az egyik mozgatórugója annak, hogy boldog vagyok abban, amit csinálok.

A területek felügyelete állandó izgalmat rejt, naponta megújuló kihívásokat, folyamatos odafigyelést. Hogyan lehet kezelni ezt a stresszt?

– Korábban sokkal többet rágódtam, de a több, mint 25 év tapasztalata sok mindenre megtanítja az embert és ezáltal több nyugalmat is hozott. Természetesen most is izgul az ember, ha látja, hogy a feketedő ég jégesővel fenyegethet, de amire tudunk, arra maximálisan odafigyelünk. Egy esetleges vészhelyzetre pedig már megvan a bejáratott rendszerünk, hogy milyen forgatókönyv szerint cselekszünk.

A Jammertal főborászával, Kövesdi Zsófival úgy tűnik, hogy összeszokott párosként, értő figyelemmel és maximális bizalommal dolgoztok együtt úgy, hogy odafigyeltek egymásra, de tiszteletben tartjátok a másik területét. Ez igaz?

– Ezt abszolút meg tudom erősíteni. Rendkívül tehetséges embernek tartom, ezt szoktam is neki mondani, hogy számomra ő szakmailag a legfelső polcon helyezkedik el, és emberileg is nagyon szeretek vele együtt dolgozni.
Mindenben egyeztetünk. Főleg a szüret ideje elég intenzív, ilyenkor nagyon összehangolódunk, folyamatosan kommunikálunk, hiszen a munkánk itt találkozik kritikus pontokon a másikéval. De úgy általában jó szokásunkhoz híven addig nem szólunk egymáshoz, amíg minden rendben van (neveti el magát Zsolt).
Szakmán belül néha felmerül, hogy a szőlész és a borász néha ellenérdekű felek. A szőlész a biztonságra törekszik, hogy amint beérik a még éppen megfelelő minőségű szőlő, minél előbb szedjük le. Ám a jó borász szereti az általa megítélt szakmai tapasztalat és intuíció alapján kivárni, hogy épp elkapjuk a tökéletes állapotot, akár az utolsó utáni pillanatban is. Mi, a Jammertal Borbirtokon híresen az utolsók között szüretelünk. Ez a valóságban óriási gazdasági kockázatokat rejt. Egy nap intenzív eső egy teljes év szőlészeti munkáját teheti egyenlővé a nullával.

Közismert tény, hogy kiemelten fontos számotokra a fenntartható gazdálkodás, a progresszív módon történő bortermelés. Mi a Jammertal Borbirtok titka?

–   A fenntarthatósági titkunk azonban abban rejlik, hogy tiszteljük a villányi földet, hallgatunk rá: nem “műveljük túl” a talajt, a kíméletes növényvédelmi és regeneratív technikákat alkalmazzuk. Nálunk a minőség az irányadó elv, sosem a mennyiség, tehát a termékkorlátozás fontos. Persze nincs bevált recept, hiszen így is mindig optimalizálnunk szükséges, és ez így van jól. Villány viszont elképesztően hálás, önmagát gyógyító és szívós borvidék.

Lehet azt tudni, ha egy-egy termés felülteljesítette az elvárásokat?

– Hogyne, ezekért a pillanatokért dolgozunk. Ilyenkor óriási a zsizsgés: amikor Zsófi is visszaszól az analitikai vizsgálatok és a tartályba kerülés után, hogy kivételes borra van esélyünk, az egy alig megfogalmazható jó érzés.

A munkádban vitathatatlanul ott van a teremtő erő. Ez egy szép örökség, hiszen minden palackban te is benne vagy. Mire vagy a legbüszkébb? 

– Az egyik ilyen, amikor szőlőt telepítettem egy olyan részre, ahol addig korábban nem termett semmi. A csapattal együtt, az iránymutatásommal kialakítottuk a területet, így vált az elvadult rész egy kultúr – tájjá.
Most van egy tételünk, az Ars Poetic Syrah 2021, ami kizárólag az én privát területemen termett szőlőből készült, és több nemzetközi díjat is nyert. A siker a csapat érdeme is természetesen, de erre kifejezetten büszke vagyok, hiszen a syrah nem tipikusan villányi fajta…A sikerek után Zsófival kielemezzük, hogy melyik területről, milyen körülmények között, hogyan állt össze a szakmailag sikeres mátrix. Természetesen az esetleges kudarcok után is levonjuk a megfelelő konzekvenciát.
Az örömöket megélem, fontosak számomra és motiválnak arra, hogy még több sikert érjünk el.

Úgy látom, hogy Sarolta és Robi nem csak szakértelembe, hanem az emberekbe is fektetnek. Te hogyan látod ezt?

– Ez így igaz. Rendkívül fontos számukra a bizalom, a minőség és a hitelesség – így megtiszteltetés nekem, hogy úgy érzem, élvezhetem a bizalmukat. Fontosnak tartom, hogy tiszteljük egymás meglátásait, munkamódszereit. Maximálisan segítik a munkámat, a partneri viszony gördülékennyé teszi a folyamatokat – ez a sikeres hosszútávú együttműködés záloga.

Mi jelenti számodra a feltöltődést? Miként tudsz kikapcsolódni?

– A munkámban szerencsére megvan a lehetőségem, hogy a területek felügyelését magam osztom be. Így amikor egy kis elmélyülésre van szükségem, akkor azokat az ültetvényeket monitorozom először, ahol magam lehetek, utána térek át azokra, ahol az embereinkkel találkozom. Így balanszban vannak a folyamatok. Habár kifejezetten társasági ember vagyok, aki szeret másokkal lenni, jókat sztorizni, élményeket megosztani, de alkalomadtán én is el tudok csendesülni. Az egyik kedvenc időtöltésem az, amikor a családomnak grillezek, de azt egymagam végzem. Olyan ez, mint egy rituálé: a kertemből gyönyörködöm a táj szépségeiben, közben egy pohár kiváló borral lazítok. És ilyenkor egy mukkot sem szólok. Imádom. Szerencsés csillagzat alá születtem. Semmit sem csinálnék másként.

Címkék:

villányi_bor jammertal jammertal_borbirtok szőlőbirtok szőlész villányi_borvidék villányi_terroir