E témával foglalkozó előző blogposztunkban kitértünk arra, hogy a „kézműves” kifejezés remek marketing fogás adott termékek iránti szimpátia felkeltésére.

A gond ott kezdődik, hogy e szót újabban jelzőjeként is használják – pl. kézműves bor – anélkül, hogy valódi tartalma meg lenne határozva. Enélkül pedig nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy ez az egész egy viszonylag olcsó reklámfogás, mellyel egyesek előnybe kívánnak kerülni a „nem kézműves” konkurenciával szemben. Ez a módszer erősen hajaz arra, amikor egy pincészet „biodinamikus” vagy „öko” termelésről beszél magával kapcsolatban, de nem mutat fel semmilyen auditált / ellenőrzött dokumentumot ezzel kapcsolatban (javasolt cikk ide kattintva).

Nyelvünk a kézművességet a hagyományokra épülő, kézi szerszámokkal, egyedi eljárással folytatott háziipari vagy kisipari tevékenységre használta. A kézművesség, vagyis mesterség gyakorlóját mester, segéd, inas vagy kontár kategóriákba sorolták, utóbbi céhes engedély nélkül dolgozhatott. Egyáltalán nem volt mindegy, kivel kerültünk kapcsolatba.

A XXI. század gazdasági körülményei között a borászat területén extrém ritka, hogy valaki ellenőrzött piaci körülmények között kereskedelmileg értelmezhető ( nem összesen pár száz palacknyi ) mennyiséget kizárólagosan betű szerint értelmezett kézműves módon előállítson. Nem lehetetlen vállalkozás, de belátható, hogy egy ilyen termék önköltsége extrém magas, ehhez járul még a piaci bevezetés ára és haszonkulcs. Jó kérdés az is, hogy mire az érdeklődők megismerik és megszeretik, marad – e belőle egyáltalán valós eladásra…

Természetesen vannak és lesznek hobbi-borászok, akik adott esetben érdekes és kitűnő kis sorozatokat készítenek, de a kis mennyiség és a modern technológia hiánya itt sem lesz automatikusan garancia a jó, még inkább a kimagasló minőségre. Itt hangsúlyosan nem a kereskedelem számára termelő szektorról beszélünk.

Senki nem várja el, hogy a manapság egyre divatosabbá váló kézműves söröket hagyományos módon fahordókat használva készítsék  ( https://hu.pcbrewery.com/brewhouse-system.html ). Azt sem állíthatja senki, hogy a sörök „szépítő szűrése” vagy a pasztőrözése tradicionális kézműves módszer. Akkor miért kellene a magas színvonalú, nagy felkészültséggel és odafigyeléssel működő borászatokban a XXI. századi eszközöket mellőzni, ha „kézműves bort” kívánunk előállítani?

A kézművesség fogalmát meg kellene tanulnunk modern értelemben használni. Mesterségbeli tudás, tapasztalat ( régebben valaki mester csak a vándorévek során megszerzett tapasztalatok után lehetett ) és az egyes tételekre történő maximális személyes odafigyelés az igazi kulcsszavak. Szerintünk ez a kézművesség.

***